Mi Izraelért

Nem húzhatunk-e végre egy vonalat a múltunk alatt?
Nem, mert az "Izrael" témája a múltról, a jelenről és a jövőről szól. Basilea anya még a náci diktatúra alatt is a Gestapo elé mert állni, és azt mondta, hogy Izraelnek, Isten szövetséges népének nagy jövője van, amire számítania kell – a Szentírás érvényességének egyértelmű következményeként.

A holokausztban a zsidók iránt népünk bűntudatának mély megdöbbenése bűnbánatra késztette fiatal testvériségünket. Ezért áll közösségként való elhivatottságunk középpontjában, hogy hozzájáruljunk az Izraellel való kapcsolatunk megbékéléséhez és helyreállításához.

Basilea anyának már az 50-es évek közepén is vágyott arra, hogy jót tegyen Izraellel, Isten szövetséges népével, hogy segítsen begyógyítani a sebeket. 1957-től kezdődően a nővérek holokauszt-túlélőket szolgáltak Izraelben, először az ország északi részén, majd jeruzsálemben. 1958-ban megjelent Basilea anya "Izrael – népem" című könyve, amely világszerte sokak szemfelnyitójává vált, hogy az igazság fényében felismerjék a múlt mélységét. A frankfurti auschwitzi perek során kiváltság volt számunkra, hogy túlélőket vehettünk igénybe, hogy segítsünk nekik egy ilyen nehéz időszakban.

1962-ben több nővért küldtek ki, hogy éveken át imaszolgálatot végezzenek az Olajfák hegyén – akkor még Kelet-Jeruzsálemben. Arab családokkal körülvéve számos lehetőségük volt szívélyes kapcsolatokat kiépíteni. Ottani szolgálatuk négy évtizede alatt számtalan zarándokcsoportot tudtak elvezetni a Szent Helyekre. A "Mai szent helyek" című füzetek százezreit örömmel vették és viszik még mindig örömmel sok nyelven Jézus életének és szenvedésének helyszínein.

Mindig nagy öröm számunkra, amikor a zsidó látogatók Kánaánba látogatnak - akár idősek, akár fiatalok, akár izraeli rabbik, akár egy busz, ahol egy zsidó nyugdíjas otthon lakói vannak hazánkból ... Szégyenletes a hálájuk, hogy itt megtapasztalhattak némi szeretetet és vigaszt.

Ahhoz, hogy "eljöjjön az Ő országa", része a nemzetek keresztényeiként, Izráel népeként, Isten szövetséges népeként végzett küldetésünknek, hogy kitakarítsuk az útból azokat a köveket, amelyek évszázadokon át elzárták útjukat Jézushoz, a Messiásukhoz (lásd "Tisztítsd meg a köveket"). Már az egyház korai történetében baljóslatú fejlődés fenyegetett, ami az első egyházszakadáshoz vezetett – a zsidó gyökereinktől való elszakadáshoz, amelyet a Szentírás világosan megmutat.

Hálásak vagyunk minden lehetőségért, hogy a holokauszt túlélőinek javát szolgáljuk és támogathatjuk, amíg még velünk vannak – akár Izraelben, akár itt, Németországban, akár a gyülekezeteink országaiban. Keresztényként a zsidók mellett állunk, mint Isten választott szövetséges népe, "idősebb testvérünk", és szembeszállunk az antiszemitizmus minden formájával. Mi is Izrael oldalán állunk, azon a földön, amelyet Isten megígért nekik, és ahová visszahozta őket.