LÉTREJÖTTÜNK TÖRTÉNETE

Klára Schlink 1904-ben született Braunschweigban. 1921-ben családjával Darmstadtba költözött, ahová édesapját főiskolai professzornak hívták meg. 18 éves korában fogadta szívébe Jézust és adta át neki életét. Tanulmányai során néhány évet Kasselben, Berlinben, a Malche Biblia-Házban, és végül Hamburgban töltött.

1935-ben Klára Schlink és Erika Madauss Isten hívásának engedve visszajöttek Darmstadtba. Tizenkét sötét, kísértésekkel, viszontagságokkal teli év következett – úgy tűnt, hogy minden terv füstbe megy. A leány-bibliakör létszáma – amelynek vezetése az ő feladatuk volt – a politikai helyzet ellenére szépen növekedett, de igazi küldetésük nem teljesült be. Ebben a látszólag értelmetlenül töltött időszakban azonban belsőleg mégis valami nagyon döntő dolog történt, és ez lett az előzménye a Mária-Nővériség megalapításának.

 Basilea Anya erről így számolt be (O-Ton, egy 1963-ban készült BBC/ZDF riportban) – németül:

Új élet a romokból – a szó legszorosabb értelmében! A Darmstadtot elpusztító szőnyegbombázás fordulópontot jelentett azoknak a fiataloknak az életében, akik azon az éjszakán az örökkévalóság előtt állva bűnbánatra és megtérésre jutottak. Ezt egy lelki ébredés követte, és elkezdődött egy Istennel és emberekkel megbékélt élet - mégpedig Jézus feltétel nélküli követésére való elhívás jegyében. A hit útján kezdettől fogva az Úr vezetett bennünket, egyedül Istentől függtünk. A Nővérek nagy szegénységben kezdték el – a Darmstadt romjai közül kimentett és megtisztított téglákból – építeni a kápolnát és az anyaházat a saját kezeikkel. Szívük vágya volt, hogy Istennek egy olyan helyet építhessenek fel, ahol egyedül Őt imádják, mindazok ellentéteként, ami a második világháborúban történt.

Annak érdekében, hogy minél több emberhez eljuttathassák Jézus mentő szeretetének hírét, létrejött egy kis nyomda, és később egy kiadó is. Majd ezeket a meghívásos utazó szolgálatok követték, és a keresztyén könyvesboltok is felvették velük a kapcsolatot. Hamarosan bel- és külföldről is özönlöttek az emberek Kánaánba a csendeshetekre, ünnepségekre és dicsőítő alkalmakra. A    Jézusért végzett szolgálat mindennapjait átszőtte a Jézussal való személyes közösség – ezek az Isten előtti csend időszakai voltak a serény munkálkodások és az alkotó tevékenységek közepette.

Ezekkel a szavakkal küldte Jézus tanítványait (Márk 16:15).
Amint több országból is érkeztek kérések, Kánaán-ágak létrehozására, tudtuk, hogy ezek a kérések Isten indításából születtek, és nekünk ezek elől nem szabad elzárkóznunk. Így lassan-lassan a világ minden tája felé elkezdtük kiküldeni Nővéreinket.